Versenynaptár

Váll és hátsérülése ellenére is kitett magáért, és olimpiai kvótát ért a teljesítménye az északi sívilágbajnokságon. Büki Ádám a nehézségek ellenére is lelkesen vágott bele az olimpiai felkészülésbe. Vele beszélgettünk a szezonról és a jövőbeli céljairól. 

- Mesélj arról, kérlek, hogy melyik versenyzésed volt a kedvenced a múlt idényben? Mi jelentette a legnagyobb szakmai sikert, és mivel voltál legkevésbé elégedett?

- Nagyon jól indult a szezonom, a zakopanei FIS versenyen végre áttörtem egy gátat, és ami még jobb, azt éreztem, hogy maradt még benne, mert viszonylag hosszú volt a táv (17 km), ami a szezon első versenyére nem a legideálisabb, illetve a waxolási lehetőségeink is korlátozottak voltak. 139 FIS pontot futottam, ami az eddigi legjobb eredményem. Ezután sajnos hosszabb kihagyás következett, amikor nem tudtam havon lenni, így hiába edzettem továbbra is keményen, januárra valami nagyon félrecsúszott. Februárra kicsit összeszedtem magam, Mavrovoban a második sífutó versenyen egész jót sikerült futnom. Ezután Osrblieben az IBU Kupán előjött egy makacs váll/hátsérülés, ami a szezon hátralévő versenyeire rányomta a bélyegét. A sífutó világbajnokságon jobb eredményt szerettem volna elérni, de a sérülés miatt már annak is örültem, hogy egyáltalán el tudtam indulni. A sérülés kitartott egészen a szezon végéig, sőt még most is kezelés alatt áll, ennek ellenére az utolsó, obertilliachi biatlonversenyre sikerült nagyon jó formába kerülni, ami a sífutást illeti. A lövészet az egész szezon során nagyon gyengén ment, de ennyi ellőtt lőszer mellett ez sajnos nem olyan meglepő...

 -Milyen volt az a sífutó verseny az északi sívébén, ahol kvótát futottál? 

- Valóban sikerült egy sífutó olimpiai kvótát szereznünk, amiben mind a négyen szerepet vállaltunk, csapat szinten, ellentétben azzal, ahogy azt mások adják elő. A kvóta feltétele ugyanis az volt, hogy legalább egy embernek kellett 300 FIS pont alatt futnia a sífutó világbajnokságon, amit mindannyian teljesítettünk. Azért, hogy esélyt adjunk a második kvóta megszerzésére, a saját költségvetésünkből maradtunk kint a tervezettnél több napot, azonban ez sajnos nem jött össze. Egyébként egy kvóta szerzésére mindenképpen számítani lehetett, mert a 300 FIS pont senkinek nem jelentett kihívást. Gyakorlatilag én szerepeltem a leggyengébben, és így is 190 FIS pont alatt futottam, ami a FIS pontokat tekintve az idei leggyengébb eredményem volt.

Mivel a hivatalos nemzetközi szervek (IBU és FIS) által decemberben közzétett kvalifikációs rendszer alapján biatlonban a kvótaszerzés feltétele sokkal nehezebb, mint sífutásban, ezért onnantól egyértelmű volt, hogy a sífutó olimpiai kvótáért szeretnék küzdeni és ennek megfelelően választottam ki a versenyeket a januárban kezdődő kvalifikációs időszakban, amiből sajnos a COVID három versenyt is keresztbe húzott. Ez azért is fájt különösen, mert ez a három verseny éppen akkor lett volna, amikor ismét a legjobb formámba kerültem a szezon végén...  Annak, hogy ettől függetlenül biatlon versenyeken is részt vettem, több oka is volt, elsősorban, hogy azokat biztosan megrendezték, és nem az volt, mint például a bosnyák FIS verseny esetében, hogy többször is elindultunk a versenyre, amikor szóltak, hogy halasztják, majd törlik...

 - Miben változik idén a felkészülésed?

- A tavalyi felkészülésemmel nagyjából elégedett voltam, azt hiszem minden tőlem telhetőt megtettem. Nettó 711 órát edzettem 2020-ban, ami azt gondolom, hogy egyetem mellett nem olyan rossz, bár tudom, hogy akik csak ezzel foglalkoznak, 1000 óra felé is mennek. Bár idén a nyár elején tanulmányaim lezárása miatt nem tudok 100%-ban az edzésre fókuszálni június közepéig, ettől függetlenül egy kicsit szeretném növelni a tavalyi mennyiséget, de elsősorban inkább a minőségen tervezek javítani.

Ezen kívül három dolgon változtatnék, amiben volt némi hiányérzetem a tavalyi felkészülésben. Az egyik, hogy a kondit elég későn tudtam elkezdeni a járvány miatt. Szerencsére idén jobbak a lehetőségeim ilyen szempontból, bár a sérülés miatt csak nagyon óvatosan kondizok egyelőre. A másik, amin változtatnék, hogy jó lenne többet havon lenni, de ez elsősorban nem rajtam múlik. A harmadik pedig, hogy több időt szeretnék a klasszikus stílusra fordítani, ami viszont nem lesz egyszerű, mert jelentős felszerelésbeli hiányosságaim vannak (Nincs klasszikus versenysím, edzőcipőm, síroller botom stb.).

- Az alapozás sokak számára unalmas, de én úgy látom, te színessé teszed, sokféle mozgásformát beiktattok. Melyek ezek, és melyiket szereted a legjobban?

- Az alapozás során szeretnék az eddiginél is többet sírollerezni, de a futás/terepfutás, országúti kerékpározás, kondi és a lövészet is része az alapozásnak, ami szerintem az egyik legélvezetesebb része a felkészülésnek. Mindegyiket egyformán szeretem, de talán a hétvégi 3-4 órás országúti kerékpározásokat várom mindig a legjobban.

- Futóversenyeken tervezel elindulni?

- A spanyolországi skyrunning világbajnokságon szeretnék részt venni. A többi versennyel egyelőre nem tervezek, de ha beleillik a felkészülésbe, akkor terepfutó, aszfalt és pályaversenyek is szóba kerülhetnek, szóval biztosan fogok indulni futóversenyeken. 

- Miben szeretnél fejlődni? 

- Röviden és tömören: mindenben. De nyilván vannak olyan területek, ahol nagyobb hiányosságaim vannak, ezekre szeretnék még több figyelmet fordítani.Már javában benne vagyok egy kemény alapozásban, ami többségében 20 óra feletti edzésheteket jelent. A záróvizsgák idején fogok csak egy kicsit visszavenni a terhelésből. A legfőbb feladat a következő egy hónapra, hogy rendbe hozzam a sérülésemet, amiben a Sportkórház munkatársai vannak segítségemre. A nyári biatlon világbajnokságra és a skyrunning világbajnokságra szeretnék jó formában kerülni, de a fő cél most az olimpiai kvalifikáció, tehát mindent ennek rendelek alá.

Oldalunk cookie-kat használ. Ezen fájlok információkat szolgáltatnak számunkra a felhasználó oldallátogatási szokásairól. Honlapunkra látogatva Ön beleegyezik a cookie-k használatába. Adatvédelmi nyilatkozat.