Panyik Dávid mögött mozgalmas szezon áll. Összességében a mérleg nyelve a pozitív irányba mozdul, ugyanis kiharcolta a biatlon világbajnokságon való indulás jogát, de, ahogy mondja, még van hova fejlődni. A Honvéd Zalka versenyzőjével készítettünk interjút.

 - Milyen elhatározásokkal vágtál neki a szezonnak?

- A szövetségben uralkodó helyzet miatt elég bizonytalan volt a felkészülési időszak eleje, amit vegyes gondolatokkal sikerült letudni. Ebben nagyon sokat segített Szőcs Emőke, akinek ez volt az első éve edzőként. Általánosan elmondhatom, hogy nagyon sokat köszönhetünk neki, a szezonban elért eredmények főként az ő érdemei.
Az őszi időszakban és december elején úgy gondolom, a szövetség maximálisan kitett magáért, és nagyon sok időt tudtunk havon tölteni, illetve külföldön edzeni, ezért a versenyeknek pozitívan álltam neki. A legfőbb cél természetesen a világbajnokságon való indulás volt, de szerettem volna befutni 3 perces hátrány alá sprint számban, és megfutni a világkupára a kvalifikációs szintet. Szerencsére mindhárom célomat sikerült elérnem a tavalyi szezonban.

- Felidéznéd azt a napot, amikor decemberben kiderült, hogy ott leszel a vb-n?

- Ridnaunban az első verseny után kicsit el voltam keseredve, ugyanis hiába sikerült jó lövészetet összehoznom, a futás nem ment úgy, ahogy arra számítottam. A pontszám azonban így is elfogadható lett. A második állomáson Obertilliach-ban a futás miatt eluralkodott rajtam kisebb mentális teher, ami az ottani egyéni versenyen ki is jött. Szerencsére a szupersprinten és sprinten is kihoztam magamból a maximumot, így meglett a világbajnokságra a kvalifikáció. Sikerült sprinten befutnom 3 perc hátrány alá, és a világkupa kvalifikációs szinttől is csak három tized ponttal maradtam el. Hatalmas megkönnyebbülés és öröm volt elérni az első két célomat, és majdnem a harmadikat is rögtön a szezon elején.

- Mit hozott neked a vb?

- Izgatottságot, szomorúságot és motivációt legfőképpen. Elsősorban nagyon örültem, hogy nem egyedül kell rajthoz állnom magyar színekben. Sokkal jobb volt, hogy Somával együtt éltük át ezt a számomra még mindig hihetetlen élményt. Már az első edzésnapon érezhető volt, hogy ez itt egy teljesen más szint, teljesen más atmoszférával. Együtt edzeni, versenyezni azokkal az emberekkel, akiket felnőve minden héten csodáltam a tv-ben, leírhatatlan érzés. De látva az egyes csapatok technikai felszereltségét gyorsan jött a szomorú realizáció, hogy nem lesz könnyű dolgunk. A nehéz pálya, nehéz körülmények, a lámpaláz, és a tapasztalatlanság is közre játszott abban, hogy nem sikerült úgy egyik versenyszám se, ahogyan én elképzeltem. Számomra az eredmény még mindig hatalmas csalódás, mind a lövészet, mind a futás terén. Végül elmondhatom, hogy az egész verseny egy hatalmas lökést adott a motivációmnak. Azt az érzést még mindig nem tudom leírni, mikor egy-egy nagyobb név mögött futsz, ha nem is sokat, de 300-400 métert, és név szerint ordítva szurkolnak az emberek, miközben már nem érzed a lábaidat, nem kapsz levegőt, de még mindig próbálsz ragadni rá. Ez az adrenalin löket és érzés, ami örökre megmarad bennem. Nagyon sok munka áll még előttem és nagyon hosszú utat kell még megtennem, hogy elérjem a céljaimat.

- Miben érzeted a fejlődést az előző szezonokhoz képest?

- Úgy érzem fizikálisan és a lövészetileg is sikerült fejlődnöm. A versenyek futóidején látható javulás, és a pályán érzett tapasztalatok is azt mutatják, hogy jó irányba haladok. A lövészet már más tészta. Idén kaptam, egy új fegyvert, ami azt jelenti, hogy új lett az elsütőbillentyűm. Nagyon nehéz volt megszoknom és sokszor hibáztam emiatt. Augusztusban a nyári világbajnokságon nagyon nem állt még össze a lövészet. Szezonkezdésre viszont igen. A fekvő lövészetem egész szezonban elfogadhatónak mutatkozott,  és edzésen is javulás érzékelhető az elmúlt évekhez is. Az álló lövészet már inkább kifogásolható.

- Több időt tudtál a felkészülésre fordítani?

- Mivel tavaly januárban befejeztem a tanulmányaimat, ezért sok időm felszabadult. Ezzel egy időben, viszont el kellett kezdjek dolgozni is, hiszen nem tudok sok mindenkire támaszkodni anyagilag. Szerencsére sikerült egy igen rugalmas állást találni még tavaly augusztusban. Voltak időszakok főleg nyáron, mikor kevesebb figyelmet tudtam fordítani az edzésekre a munka miatt. Az előző szezonban körülbelül 420 óra edzést sikerült összehoznom, idén ezt éppen, hogy 500 óra felé sikerült nyomni. A következő szezonokban egyenletesen szeretnék növelni ezen az óraszámon, addig, amíg elérem az évi 700-800 órát, vagy akár ennél többet is, így építve egymásra az éveket.

- Nagyszerű dolog, hogy Gyallai Somának is sikerült kijutnia a világbajnokságra. A következő szezon is a magyar férfi biatlon előretöréséről szól majd?

- A következő szezon egyaránt a férfi és a női biatlon előrelépéséről szól. Sikerült a férfi oldalnak szép eredményeket összehoznia, de nem feledkezhetünk meg a nőiről sem. Pónya Sára első éves juniorként versenyzik a felnőttek között, és nagyon szépen helyt áll. Fel kell kötnünk a nadrágunkat, mert nagyon hamar utol fog érni minket. Érdemes lesz az ő fejlődését figyelemmel követni. A férfi oldalon nyugodt szívvel állíthatom, hogy Somának volt a legnehezebb szezonja. Első félévét ősszel kezdte meg Egerben az Eszterházy Károly Egyetemen, és nem engedték utazni velünk. Nagyon meglátszott rajta, hogy zavarják az ebből adódó eredmények a szezon elején, ami várható volt. Örömmel töltött el, mikor sikerült neki az Európa-bajnokságon összehozni azt a fantasztikus eredményt. Egyrészt, mert látszott rajta a megkönnyebbülés, és újra fellángolt a hanyatlani látszódó motivációja, másrészt, a már említett ok miatt, hogy nem egyedül kellett utazzak a világbajnokságra. Soma mellett meg kell, hogy említsem még Büki Ádámot is, hiszen nagyon szépen fejlődik, és sok van még benne. Elsődleges célunk visszakerülni a világkupára, ami nem lesz egyszerű, de nem is lehetetlen. A jövő évi világbajnokságra már most megvan Somának is és nekem is a kvalifikációm, de reméljük Ádámnak és Sárának is sikerül megfutnia.

- Melyik versenyeden teljesítettél a legjobban, és mi volt az eredmény?

- Decemberben Obertilliach-ban sikerült a legjobb eredményt elérni a sprinten. Az ott elért 129 IBU pont és 74. helyezés a 2 perc 57 másodperces hátránnyal segített elérni két kitűzött célomat is. Ezek mellett sikerült egy hibátlan lövészet és egy jó futás is. Sajnos az ünnepek közötti időszakot nagyon elrontottam, illetve februárban kicsit túlhajtottam magam, és ennek szezon végéig érezhető volt a hatása. Meg kell, még említsem, a szuper sprintet, mint új versenyszámot, amit csak kétszer rendeztek a szezonban s mindkétszer jól sikerült. Úgy érzem, hogy nagyon fekszik nekem a rövidebb táv. Az elsőn 152 IBU pontot futottam és 74. lettem, még a másodikon 161 IBU pontot és 54. lettem.

- Mik a terveid?

- A jövőben szeretnék példát mutatni a feltörekvő generációknak. Azt akarom, hogy a fiatalabbak, akik pályaválasztás előtt állnak, ne hagyják ott a sportot a továbbtanulás miatt. Lássák azt, hogy igenis van jövő és lehetőség a sportágban, és vegyék komolyabban azt. A következő két olimpiai ciklusban szeretnék még sportolóként tevékenykedni. Persze ott lebeg előttem az olimpiai szereplés és a világkupa, de a következő szezonban a cél a további fejlődés, a nemzeti ranglistán való előrelépés, a 60-ba való befutás, és egy jobb eredmény a világbajnokságon.

- Miben szeretnél javulni?

- Javulni mindig lehet. Nincs olyan területe a sportágnak, amire azt mondhatnám, hogy ez igenis jó már, itt nincs mit javulni. A futástól elkezdve a technikán át a lövészetig minden téren van javítani valóm. Ki szeretném emelni ezekből az álló lövészetet és a koncentrációt, amibe nagyon sok munkát kell még, hogy beletegyek. Nagyon sokat kell még, hogy tapasztaljak és komolyodjak mentálisan.
Áprilisban pihenő időszak volt, ezért keveset mozogtam, főleg az utolsó két hétben. Április 29-én lesz egy terheléses vizsgálat az egész csapatnak, és ezután indítjuk meg a felkészülést. Az első komoly verseny augusztus végén a nyári világbajnokság lesz a fehéroroszországi Minszkben (Minszk-Raubichi). A tervek szerint minden hónapban 10 napot együtt töltünk válogatott edzőtáborban külföldön. A maradék időben próbálom összeegyeztetni az edzéseket a munkával, és minél többet edzeni Somával közösen, mert közel lakunk egymáshoz. Sajnos még dolgoznom kell, de a szövetség által nyújtott támogatás miatt sokkal kevesebbet, mint az elmúlt évben, amiért leírhatatlanul hálás vagyok, és itt is szeretnék köszönetet mondani!