Egy 25. és egy 26. helyezést szereztek sífutó csapataink a téli olimpián a kvalifikációs versenyben, így nem jutottak be a döntőbe. Mindenki kitett magáért.

A papírformának megfelelően a nőknél a svédek, a férfiaknál a norvégok nyerték a sífutók szabadstílusú csapatsprintjét a milánói téli olimpia szerdai napján, így az utóbbiban győztes Johannes Hösflot Klaebo tizedik ötkarikás aranyérmét gyűjtötte be.

Ebben a versenyszámban először szerepeltek magyar sífutók a téli olimpiák történetében. Laczkó Lara és Pónya Sára a 25. helyet szerezte meg, míg Büki Ádám és Kónya Ádám a 26. idővel ért célba.  

Ezt a számot eddig soha nem látott formában bonyolították le: egyesével indították a versenyzőket a kvalifikációs körben. Az első számú sportolók köre után jöttek a másodikok, és az összesítés után a legjobb tizenöt-tizenöt váltó készülhetett a döntőre.

Sífutásban 2006 óta rendeznek csapatsprintet a téli olimpián, és most először tudtunk magyar csapatot kiállítani, ráadásul rögtön kettőt. Egyébként a csapatversenyeket tekintve általánosságban véve is különleges az alkalom, hiszen egyetlen és egyben utolsó váltónk 1964-ben (vagyis 62 éve!), Innsbruckban állt rajthoz a női 3x5 kilométeres viadalon.

Férfi és a női csapatunk is a kvalifikációban volt csak érintett: a versenyzők egy-egy sprint kört, vagyis 1.6-1.6 kilométert futottak, és a két időt összeadva alakult ki a csapatsorrend, ami után következtek a döntők.

A hölgyek versenyében a Pónya Sára, Laczkó Lara Vanda kettős a görögöket megelőzve a 25. helyen ért célba. A huszonnegyedikként induló Pónya nagyot küzdött, ám néhány századmásodperccel lemaradva a 26. helyen zárt, Laczkó két másodperccel gyorsabb volt csapattársánál, és ez elég volt ahhoz, hogy megelőzzék a görög váltót.

„Nehéz volt a pálya, de próbáltam kihozni magamból a maximumot, amin nem segített, hogy megfáztam, és a rajt előtt még sprayt kellett fújni az orromba, hogy egyáltalán levegőt kapjak – nyilatkozta Laczkó. – A versenyen az adrenalin segített, de amikor célba értem, nagyon rosszul lettem. Ennek ellenére ez volt az egyik legjobb sprintversenyem, talán azért is, mert most nemcsak magamért, hanem kettőnkért küzdöttem. Hasznos tapasztalatokat szereztem, és persze azt is tudom, hogy van még hova fejlődni.”

A nők versenyét színesítette, hogy nem sokkal Pónya Sára célba érkezése után egy farkaskutya tévedt a pályára a célegyenesben, és hirtelen felindulásból az esemény egyik sztárja lett. De nem nagyobb, mint Johannes Hoesflot Klaebo, aki pályafutása tizedik (!) aranyérmét szerezte meg a Norvég csapat tagjaként – és csak ezen az olimpián a negyediket…

A Kónya Ádám és Büki Ádám alkotta férfiváltónk a 26. helyen ért célba.

„Bár nem vagyok nagy sprinter, ez életem sprintje volt, sohasem mentem még ilyen jól – nyilatkozta Büki Ádám. – Szerencsére Kónya Ádinak is jól sikerült a sprintje, így megcsíptünk egy csapatot, ami a papírforma alapján nem feltétlenül volt reális. Nagyon örülünk neki! A csapatversenyen extra motivációt jelent, hogy nemcsak magadért, hanem a másikért és Magyarországért küzd az ember. Így utólag kár, hogy változtattak a lebonyolításon, mert így csak egy-egy körünk volt a kvaliban, a régi rendszer szerint pedig három-három lett volna, ami talán mindkettőnknek jobban fekszik, de azért így is jó volt.”

Kép, szöveg: MOB-Média