A Vasas Sport Club sí szakosztályának egykori versenyzője, edzője, majd vezetője, Rosivall Zoltán 15 éves kora óta a sífutás szerelmese.

A sportág irányába egy filmélmény indította el. Édesapjával egy filmvetítés alkalmával sífilmet tekintett meg, és az abban szereplő havas hegyek, szépséges lejtők azonnal megbabonázták. Ez az érzés a Normafáig vitte, ahol megismerkedett a sífutással, majd egy évvel később 1959-ben a Vasas leigazolta, és elkezdődött versenyzői pályafutása. Először a lesiklásba mélyedt el a technikai alapok elsajátítása érdekében, de néhány év múlva sífutólécre váltott.

1962-ben a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatója volt, miközben edzéseit keményen és kitartóan végezte, aminek meg is lett az eredménye. 1963-ban ifjúsági magyar bajnokságot nyert 10 km-en, a következő évben a felnőtt válogatott tagja lett. Az 1968-as diplomavédést követően épületgépészként dolgozott, és mellette sportolt, mivel hitte, hogy a tanulás és a munka összeegyeztethető a sporttal. Azonban azt tapasztalta, hogy ez csak részben, bizonyos esetekben lehet igaz.
Sportsikerei a hetvenes években is folytatódtak: 1974-ben 15 km-en egyéni felnőtt magyar bajnokságot nyert. Csapatban, illetve váltóban tízszer nyert magyar bajnokságot, de FIS versenyeken is elindult, és részt vett az 1964-es és 1970-es Universiadén.

A versenyzői pályafutás befejezése után egy-két évet kedvenc sportága nélkül töltött, de visszatért, és először edzőként, majd vezetőként tevékenykedett. 1980-tól a Magyar Sí Szövetség főtitkára, majd Holéczy Tibor akkori elnök a sífutó-és sírollerszakág vezetésével bízta meg. A magyar csapat sífutó edzőjeként három téli olimpián is segítette a versenyzőket. Többek között olyan sportolók felkészülésében közreműködött, mint Tagscherer Zoltán, Tagscherer Imre, Holló Mátyás, Bekecs Zsuzsanna, Gottschall Zsófia, Gyenesei Leila, Viczián Vera. Több FIS kongresszuson képviselte a magyar sífutósportot. A 90-es évek elején a síszövetség szakmai alelnöke is volt. 2014-ig végezte a szövetségi munkát, amit emlékplakettel díjaztak. Jelenleg a Vasasban a még mindig aktív vezetőedző, Holló Miklós kollégájának nyújt alkalmi segítséget.

„Miután edző, majd később vezető lettem, ez által is sok álmom valóra vált. Már versenyzőként is eljutottam nemzetközi versenyekre, később vezetőként pedig három téli olimpián is kint voltam (Salt Lake City, Torino, Vancouver). Közben sokszor fordult meg a fejemben, mi lett volna akkor, ha tehetséges versenyzőim a norvégokhoz, svédekhez, de legalább az osztrákokhoz hasonló feltételekkel tudtak volna egy-egy világversenyre készülni, nem csak úgy "magyarosan"...  De ennek a sportágnak köszönhetően olyan tájakon jártattam, amilyeneket gyerekkoromban, abban a bizonyos filmben láttam, és a történet így válik kerekké” – mondja Zoltán.

A világ tíz leghosszabb sí maratonját több alkalommal is teljesítette, amellyel megszerezte a sí berkekben nagy presztízsnek számító World Loppet Mester címet. A mai napig rendszeresen sportol, sírollerezik, nordic-walking-ozik, kerékpározik, úszik, télen sífut (az ausztriai 30 km-es Steiralauf rendszeres résztvevője), emellett lesiklik és gyógytornázik is.

A sportágához és a Vasashoz hűséges maradt, immáron 60 éves a kötődés.