Két válogatott sífutónk, Kónya Ádám és Lágler Kristóf munkáját irányítja az elmúlt szezon óta Kónya Bálint. Versenyzői Pónya Sárával és Büki Ádámmal együtt olimpiai kvótát szereztek a 2022-es Pekingi Játékokra, sőt, a fiúk nem voltak túl messze a második kvóta megszerzésétől sem. A szövetségi kapitány a mögöttünk álló idény eredményeit és tapasztalatait idézte fel.
- A kitűzött célokhoz képest mit sikerült elérnetek a két versenyződdel?
- Ez volt a sífutó válogatott első szezonja ezzel az új felállással: új a vezetőség a szövetségben és a szakágon belül is, új a csapat (Lágler Kristóf korábban nem alkotta ennyire szerves részét az egységnek), és új vagyok én is a válogatott élén. Szerény lehetőségeink ellenére, talán a sok újdonság által gerjesztett lelkesedésnek köszönhetően is relatív eredményes szezont zártunk. Voltak csalódottságok, de több volt a siker (a mi jelenlegi szintünkön értelmezett siker). Kónya Ádám és Lágler Kristóf is jelentősen javítottak korábbi FIS pont átlagaikon, distance-on és sprinten is.
Kristóf szinte minden létező számban egyéni legjobbját teljesítette: skating sprint, klasszik sprint, tömegrajtos skating, klasszik distance, csak hogy egy párat említsek. Ezek az eredmények persze elmaradnak a világelit szintjétől, és egyelőre még attól a szinttől is, ami szerintem nekünk reális cél. De amíg egyre javul a FIS pont átlag, addig meg lehetünk elégedve magunkkal. Sífutásban FIS ponthoz kötik a vb-n, világkupában és olimpián való részvételt is.
Ádám is minden számában javított, egyetlen egyet kivéve: a skating distance-t. Négy évvel ezelőtt ebben a számban ért el kiemelkedő eredményeket, ami lerepítette a FIS pont átlagát bőven az olimpiai A szint alá. Most 6%-ot kell javítania, hogy újra A szinten belül legyen.
- Milyen tanulságai voltak a szezonnak?
A legnegatívabb emlék a szezonból, csak mert erről is illik beszélni, az oberstdorfi világbajnokság 10km-es selejtezőjében futott teljesítmény. Itt a top 10 versenyző jut tovább a 15km-es döntőbe. Ádám és Kristóf holtversenyben a 12. helyen értek célba. Eleve cél volt, hogy Ádámnak ne is kelljen selejtezőt futnia a vb-n, hanem alanyi jogon ott lehessen a döntőben. Nem akarom a COVID-ra fogni, de tény, hogy a pandémia következtében hozott intézkedések nagyon megnehezítették a versenyzési lehetőségeket, és az alanyi döntőt érő szint kiharcolását. Kristófnak ellenben papírforma szerint nem volt esélye a továbbjutásra. De hát a papírforma nem minden, ezért kell lefutni a versenyt. 7km-ig mindkét fiú top 10-ben volt, aztán 9 km-nél már egyik sem. Ezen a szakaszon volt az az ominózus 900m hosszú emelkedő. Ádi itt rengeteg hátrányt szedett össze. Skating stílusban, hosszú emelkedőn már évek óta gyengén teljesít magához képest. Ennek okát most próbáljuk kideríteni, ami szerintem nem az, hogy edzetlen lenne, mert nagyon jók a mutatói. Kristóf az emelkedővel még egész jól elbánt, az azt követő lefelé viszont vele bánt el: itt rengeteg másodpercet bukott. Ennen waxbeli és technikai okai is voltak. Ő azért bánkódott nagyon, mert ezen a lefelén ment el a továbbjutás. Amit előtte produkált, az viszont minden várakozásomat felülmúlta. 3,6 másodpercen múlt a továbbjutást érő 10. hely. 3,6 másodpercen múlt, hogy teljesen más szájízzel gondolhassunk most vissza arra a napra.
Szerencsére pár nappal később, ugyanezen a világversenyen sikerült kiköszörülni a csorbát: a Team Sprinten az elmúlt évek talán legnagyobb magyar sífutó sikerét érték el a fiúk azzal, hogy futamukban 14. (összesítésben 28.) helyet szereztek, mindössze 1:37-tel elmaradva a futamgyőztes (és később világbajnok) norvégoktól. Ezen kívül siker volt, hogy:
· Ádám a szezon elején kétszer is olimpiai A szinten belül tudott futni,
· Kristóf is és Ádám is óriásit javítottak eddigi legjobb sprint eredményeiken a lengyelországi Zakopanéban,
· a biatlonista fiúknak (Gyallai Soma, Büki Ádám) is köszönhetően, ki tudtuk állítani Magyarország első váltóját egy világbajnokságon,
· szereztünk egy férfi és egy női kvótát (a biatlonos Pónya Sára jóvoltából) a 2022-es Pekingi Játékokra, sőt, a fiúk nem voltak túl messze a második kvóta megszerzésétől sem
· kiegyensúlyozottabb volt Ádám és Kristóf formája a szezon közben, mint a korábbi években.
- Mikor és milyen módon kezdetiek az alapozást? Mi lesz a nyári programterv?
- Március végén volt a Magyar Bajnokság, ahonnan a COVID által ritkított mezőnyben elhoztuk a kötelező első és második helyeket. Ezután szokatlanul hosszú, öthetes pihenőt kaptak a srácok. Intenzív volt a szezon, időt kellett hagyni a fizikális és mentális feltöltődésnek. Sokat voltunk összezárva. Jó volt egy kicsit nem látni egymást. Május 1-jével megindult a felkészülés. Az első két hét csak bevezetés az alapozás első 12 hetes kőkemény időszakára. Az elején a mennyiségen lesz a hangsúly, aztán fokozatosan csökkentjük a mennyiséget, és növeljük a minőséget. Az előző szezonban 660 órát edzettünk. Ez már egy nagy ugrás volt az azt megelőző szezonhoz képest. Most ezt 15%-kal tovább növeljük. 750-800 órás szezon már a világ elitjének szintje. Persze folyamatosan figyelem, hogy hogyan reagálnak rá a fiúk, és ha kell, módosítjuk az adagokat. Szeretnénk magaslati edzőtáborba menni, hiszen az olimpia is magaslaton lesz, és mi már biztos résztvevők vagyunk. Ezenfelül szeretnénk novemberben északra, havas edzőtáborba menni, mint ahogy azt minden nemzet válogatottja teszi. Hogy tudunk menni, vagy nem, az kizárólag az anyagiak függvénye. A felkészülés nagy részét Magyarországon végezzük közúton, atlétikapályán, konditeremben, uszodában és erdőben. Az északi szakág munkájának köszönhetően, több magyarországi síroller versenyen vehetünk részt, mint a korábbi években. Újraélesztik a Magyar Síroller Kupasorozatot, ami a felnőtt válogatott felkészülésén túl a sportág népszerűsítését és az utánpótlás toborzását is szolgálja.
- Mire érdemes fókuszálni a következő időszak felkészülési terveiben?
- Rengeteg javítani való dolog van még. Nem csak a fiúknak, hanem nekem is sokat kell fejlődnöm. A formaidőzítés talán az egyik legnehezebb feladat egy edző számára. Lehet a tankönyvbe írva bármi, mindenkinek más kell, hogy igazán formába lendüljön. Tapasztalatra van szükségem arra, hogy rájöjjek, kinek mi a legjobb. Vannak dolgok, amikre már most rájöttem, és amiket kicsit másként fogunk csinálni a következő szezonban. Megkönnyíti a dolgom, hogy mindkét fiú folyamatosan agyal, hogy mi az, ami bejött, és mit lehetne máshogyan.
Ádám és Kristóf is olyan élettani értékekkel (VO2Max, Max Oxigénpulzus) rendelkeznek, amelyek sokkal többre predesztinálják őket, mint amit eddig elértek. Meggyőződésem, hogy a kemény edzések mellett, ha olyan „apróságokra” is hangsúlyt fektetünk, mint a gyógytorna, a dietétika, a mentálhigiénia, az idegrendszer optimális működése, stb., akkor ugrásszerű fejlődést tudunk elérni. Az áprilisi pihenőidőszakban volt időnk ennek is utánamenni, és a most kezdődő felkészülésnek ezek is szerves részét fogják képezni.
Röviden összefoglalva: csak a saját munkánkra vonatkoztatva, 10-ből 7-re értékelem a szezont. Egy jelentős előrelépés az elmúlt évekhez képest. Folyamatos fejlődést mutattak a srácok. Sikerült kiharcolni az olimpiai kvótákat, de egyelőre nem lett meg az A szint. Ádám és Kristóf is javítottak FIS pont átlagaikon, de mindketten kicsivel elmaradtak az általam kitűzött céltól. A COVID ellenére sok versenyen tudtunk részt venni, de nem azon a versenyen indultunk, ahol a számunkra legkedvezőbb számokat rendezték, hanem azon az egyen, amit nem töröltek a járvány miatt. Sok a de: nem voltunk rosszak, de jövőre jobbak leszünk.
