Lágler Kristóf nem régiben megszerezte első győzelmét sífutásban egy FIS versenyen a libanoni Cedarban, de nem ez volt az egyetlen kiemelkedő eredménye az elmúlt időszakban. Több alkalommal javított pontot, és állt a dobogón. Sikeres szereplése annak köszönhető, hogy Kónya Bálint szövetségi kapitány irányításával és válogatott csapattársával, Kónya Ádámmal egy jól átgondolt edzés- és versenyprogramot vittek véghez már az előző szezonban is.

Hogy a Vasas sífutója hogyan értékeli az eredményességét, és milyen terveket dédelget, kiderül a vele készült interjúból.

- Egy síző teljesítményét a FIS pontjai alapján rangsorolják, de felemelő érzés lehet a dobogó tetején állni. Főleg, ha az első helyezése mellé az ember jó pontokat is kap. Te hogyan vagy ezzel?

Általában minden szezonra és minden versenyre a FIS-pontok alapján szoktam meghatározni a céljaimat, mert ez egy viszonylag objektív rendszer a teljesítmény mérésére, azonban azt is hozzá kell tenni, hogy bizonyos versenyeken ezek a pontok eltérhetnek a realitástól. Amikor látod az eredménylistát, és egy jó pont van a neved mellett, amivel tudod, hogy javulni fog a világranglista-pozíciód, az mindig jó érzés, és olyankor elégedetten mosolyogva vállon veregetheted magad. Amikor a te neveddel kezdődik az eredmény, és szólítanak a dobogó tetejére, az egy egész másfajta jó érzés. Azt hiszem ott inkább meglepettséget és megilletődést éreztem, mint elégedettséget. Különösen jó érzés volt, hogy egy ilyen családias versenyen, csupa jóbarátok között történhetett mindez. 

- Mi tartasz előnyödnek, és melyek a fejlesztendő területek esetedben?

Azt gondolom, hogy különösen jó az alapállóképességem és a tüdőkapacitásom, aminek hasznát veszem a hosszabb versenyek során, azonban a végsebességemmel és a robbanékonyságommal nem igazán vagyok elégedett, bár az elmúlt években úgy érzem sikerült előre lépnem ezen a területen, de sajnos messze nem annyit, mint, amennyivel elégedett lennék. És a technikámon is bőven van még mit csiszolni.  

-  Szemmel látható, hogy amióta Kónya Bálint vezetésével fivérével, Ádámmal készülsz, egyre jobb eredményeket érsz el. Mi ennek a csapatnak az ereje? Mi az a többlet, amit a közös munkától kapsz?

2019-ben fejezte be a munkát a válogatottal Merlin Liederer, Bálint, pedig a tavalyi szezon elején érkezett. A kettő között lényegében nem is volt sífutó válogatott, és meglehetősen koncepciótlanul készültünk, illetve versenyeztünk. Azt gondolom, hogy sokat jelent, hogy lehet előre tervezni, és tudjuk, hogy egyáltalán mire készülünk, mire lesz forrás, és mire nem. Ebben a sportban muszáj rugalmasnak lenni, de egy minimális kiszámíthatóságra és szervezettségre azt hiszem, szükség van, és lényegében ezen a téren történt leginkább előrelépés az elmúlt 1,5 évben.

- Mik a céljaid még erre a szezonra és mik a távolabbi terveid?

A szezon titkos célja az olimpiai kijutás volt, de tudtam, hogy nem számítok esélyesnek, és csak hatalmas bravúrral sikerülhet, így nem vagyok csalódott, de sajnos maradéktalanul elégedett már nem lehetek. A legkielégítőbb szépségtapasz az lenne, ha tudnék nyerni egy számot a Magyar Bajnokságon, sikerülne 120 pont alatti eredményt elérnem rangos, európai versenyeken, és ott lehetnék a márciusi faluni világkupán, a legerősebb számomban, 15 km szabadstílusban. Távolabbra egyelőre még nem mernék ígérgetni, de nem mondtam le róla, hogy felhúzzam az ötkarikás rajtszámot. 31 éves leszek a legközelebbi olimpián, ami lehet sok is, meg kevés is, attól függ honnan nézzük.