Büki Ádám az előző idényben elsősorban a sífutásra koncentrált, mivel versenyben volt az olimpiai sífutó kvótáért. Végül nem ő utazott ki, de a sok edzésmunka és versenyzés meghozta a gyümölcsét a szezon végére.

A Miskolci Honvéd SE sportolójával együtt értékeltük ki az előző versenyidőszak eredményeit, tapasztalatait:

-  Hogyan sikerült felkészülnöd a szezonra?

Azt gondolom, hogy a szezonra való felkészülésem jól sikerült. Bár volt jó néhány sikertelen versenyem a szezonban (biatlonban általában a lövészet miatt), de szerencsére azért néhány eredményen meglátszott, hogy sokat fejlődtem. Sífutásban egész stabilan hoztam azt a szintet a szezon során végig, ami korábban a jobb eredményeknél volt jellemző. Ha megnézem, hogy 3-4 évvel ezelőtt hol helyezkedtem el a hazai mezőnyben akár sífutásban, akár biatlonban, és most hol helyezkedek el, akkor azt látom, hogy idén végre már egy kicsit elkezdett beérni a munka gyümölcse. Az olimpia miatt elsősorban a sífutásra koncentráltam, ezért leginkább abban tetten érhető a fejlődés. Lövészetben sajnos részben emiatt nem igazán sikerült előre lépni. Persze mindig lehet utólag okosabbnak lenni, hogy mit lehetett volna másképp vagy jobban csinálni, de összességében mindig arra törekedtem, hogy az adott lehetőségekből kihozzam a maximumot. Ennek megfelelően jó formában vártam a szezonkezdést és ezt a teljesítménydiagnosztikai vizsgálatok is alátámasztották. Sajnos azonban az első téli verseny előtti héten, amikor az egyik legfontosabb edzőtáborban voltunk, megbetegedtem. Ennek részben az is lehetett az oka, hogy egy kicsit túlhajtottam magamat. Ezután 24 nap alatt 10 versenyt kellett abszolválnom, ami így nem volt egyszerű feladat, már csak azért sem, mert rengeteget utaztunk. Szóval a felkészülés és a több száz edzésóra csak egy dolog.

-  Ami a versenyeket illeti kezdjük a nyári szezonnal. Elindultál nyári sírolleres biatlon VB-én és sírolleres világkupa versenyen. Hogyan értékeled az azokon elért eredményeket, tapasztalatokat?

Annak ellenére, hogy meglepően hamar egész jó formába kerültem a felkészülés során, a nyári szezon nem volt túl sikeres számomra. A „sikertelenség” viszont szerintem annak tudható be, hogy mindent a téli szezonnak rendeltem alá. Nem igazán pihentem rá a versenyekre, ezért sokszor fáradtan, kemény edzésmunkából álltam rajthoz. A síroller világkupámat egy bothegytörés és egy rossz rajt pecsételte meg, a nyári biatlon világbajnoki szereplésemet pedig elsősorban a lövészettel rontottam el.

- További síroller versenyeken is indultál, ezek mennyiben járultak hozzá a téli szezonra való felkészülésedhez?

Ha tehettem volna, akkor nem biztos, hogy ennyi síroller versenyen indultam volna, hiszen tudtam, hogy a téli versenyprogram nagyon feszes lesz. Mégis nyomós oka volt annak, hogy bevállaltam egy sűrű „őszi szezont” is. Szeretek versenyezni, de egy bizonyos mennyiség felett ezek a versenyek hátráltatják az edzésmunkát.

Én támogatom azt az álláspontot, hogy legyenek hazai versenyek és fontosnak is tartom, ugyanakkor nehéz összeegyeztetni a nemzetközi versenyzéssel. A két síroller országos bajnokság például nem a legszerencsésebb időpontban volt az én szemszögemből. Az augusztus 20-ai síroller OB előtt egy kemény edzőtáborban voltunk, utána pedig a nyári biatlon világbajnokságra utaztunk, így a kettő közti pihenés helyett versenyeztünk. Az októberi síroller hegyi OB előtt 4 síroller versenyem volt Szerbiában 6 napon belül. Mondanom sem kell, hogy mennyire kívánta a szervezetem a versenyzést.

Ettől függetlenül azt gondolom, hogy összességében nagyon kellenek ezek a versenyek és sokat hozzátesznek a felkészüléshez, csak jobb, ha van egy kis mozgástér a versenyek választásában, de talán érthető, hogy olimpia évében nem nagyon volt.

-  Ha a versenyeid számát nézzük, amennyiben jól számoltam 18 biatlon versenyen indultál és 16 sífutón. Milyen volt ilyen intenzíven versenyezni?

Elsősorban az olimpiai kvalifikáció miatt lett ilyen sűrű a versenyprogram. A biatlon szezon önmagában is nagyon sűrű. Mivel megpróbáltam beszállni az egyetlen férfi sífutó olimpiai kvótáért zajló versenyfutásba, ezért egyszerre két fronton kellett teljesíteni. Nem egyszerű ilyen intenzíven ennyit versenyezni. Csak a szezon közben (november végétől, március végéig) háromszor voltam beteg, illetve a harmadik Covid elleni oltás is több hétre visszavetette a formám. Ez az eredményeimen is meglátszik sajnos, mert összesen egy-egy sífutó és biatlon versenyemre tudom azt mondani, hogy elégedett vagyok vele, illetve további nagyjából 2-3 verseny/sportág az, amire azt tudom mondani, hogy elfogadható volt. Ehhez azért az is hozzátartozik, hogy télen a versenyeim többsége biatlon volt és két versenyen kívül nagyon rosszul ment a lövészet (azon a kettőn is inkább csak elfogadhatóan). Amikor pedig rosszul ment a lövészet, kétféle kimenetele volt. Az egyik, hogy a sífutás jól ment, de így is gyenge eredményem lett a lövészet miatt, a másik pedig, hogy a rossz lövészet rányomta a bélyegét a sífutásomra is, ezért elég gyenge eredmény született.

-  Mi volt ennek a szezonnak a legjobb pillanata számodra?

Az egész szezon egy hullámvasút volt. Mindig, amikor végre kezdtem magamra találni, jött valami, ami visszavetett, pedig végig éreztem, hogy bennem van a jó eredmény. Az mindenképp óriási élmény volt, hogy indulhattam két sífutó világkupán. Komoly motivációt adott, ugyanakkor maradt bennem egy kis hiányérzet, mivel nem tudtam kihozni magamból azt az eredményt, amit szerettem volna. A betegség és a ráversenyzés sokat kivett belőlem előtte. A szezon végére viszont nagyon jó formába lendültem, annak ellenére, hogy több nehézségen kellett túltenni magamat fejben, mint például, hogy nem tudtam havon edzeni majdnem egy hónapig az utolsó versenyek előtt, illetve, hogy folyamatosan változott a versenyprogramom. Mégis az utolsó IBU Kupán világbajnoki szinten belül tudtam futni, majd a következő hétvégén második lettem a sífutó országos bajnokságon. Ezt a két pillanatot tudnám még kiemelni a szezonból. Kicsit sajnáltam is, hogy pont akkor lett vége a szezonnak, amikor elkaptam a fonalat, de így legalább örömteli és motiváló pillanatokkal tudtam lezárni. Továbbá a szezon végi jó formát kihasználva még tudtam egy 1:16:11-es egyéni csúcsot futni a Vivicittá félmaratonon, ami azért kárpótolt.

- Köztudott rólad, hogy futóversenyeken indulsz. Mi a célod ezen a téren?

Idén nyáron szeretnék kijutni a skyrunning világbajnokságra, de jelenleg más konkrét célom nincsen, a futás továbbra is másodlagos egyelőre. Pályán szeretnék faragni 3, 5 és 10 kilométeren az eddigi legjobb időimből, de ezt nem nevezném kitűzött célnak. Ha éppen belefér a felkészülésembe, akkor megpróbálkozok vele.